Különösen, ha az ember már boldog, és látja maga előtt a célt. Főleg akkor. Miért lenne ilyen egyszerű? Bonyolítsuk meg az életét azzal, hogy a struktúra, amit felépített, nem alkalmas a továbbhaladásra.

Tehát a helyzet az, hogy elkezdtem megírni az utak kereszteződését vizsgáló részt, amikor is rájöttem, hogy a jelenlegi felállásban jelölni kéne valahogy, ha egy utat, ami beletorkollott egy másikba, nem kéne továbbnöveszteni (ez még könnyen megoldható), ugyanakkor azt az utat kettéosztani, amibe beletorkollt, mert különben hülyén néz ki a dolog (és ez a nagy probléma).

A jelenlegi rendszerben ki kell szedni külön az utakat az L-systemből, viszont onnantól fogva, hogy kiszedtük, már nem tudjuk, hogy melyik út az L-system melyik részéből is való. Pedig ez fontos lenne. Így hát arra a döntésre jutottam, hogy kidobom ezt a megvalósítást is, és ezt, illetve az első próbálkozást fogom kombinálni. Azaz visszatérek a gráfos megoldáshoz, de azokkal a generálási szabályokkal, amiket itt leírtam (pl. hogy merre is menjen a következő útszegmens, vagy az elágazások generálásának késleltetése.) Lényegét tekintve az L-system helyett egy gráf lesz az, amit minden lépésben újra és újra átírok.

És látjátok, emberek, ezért kell a programot megtervezni. Mert akkor sem ti, sem a főnökötök nem fog annyit szívni. (Bár, ha rám hallgattok, inkább elmentek nőgyógyásznak, vagy optometristának. Ott nyugodtan lehet az ügyfelet hibáztatni, míg a programozásban, ha elrontottál valamit, tuti, hogy nem a gép a hibás. Illetve, ott effektíve emberekkel fogsz találkozni, tehát nem leszel egy antiszociális gyökér. Ráadásul ezekből némelyik igen megnyerő tud lenni.)

Úgyhogy hamarosan elérkezik a méltán várt városgenerátor harmadik eljövetele.