És, sikerült az áttörés, megvan a megoldás :)

Az előző postban vázolt rendszer természetesen nem működött. Mint ahogy az előző négy másik ötletem sem :)

Viszont, annyiban jó volt próbálkozni vele, hogy konstatáltam: a voronoi-diagramm minden, csak éppen nem pontos. Ez a rossz. Jó nincs :D Miben nyilvánul meg a pontatlanság? Ügye, ahogy az előzőekben vázoltam, a diagram az alapján állítja fel az utakat két általam beadott pont közötti szakaszfelező merőlegesként rajzolja fel. Optimális esetben. Gyakorlatban azonban nem így van, átlagban olyan 0.01-1 pixel eltérés van az elméleti (matematikai) és a valódi felezőpont között.

A fenti képen apró zöld pixellel van az metszéspont bejelölve. Ez szemmel láthatólag eltér attól, ahol valóban találkozniuk kéne, és kb 0.5 pixellel eltér attól a pontól, ami a piros egyenes szakaszfelező pontja. Tehát van három pontunk, és egyik sem találkozik :) Ez volt annak az oka, hogy kb négy marék hajat téptem ki az elmúlt pár napban :D

DE (és itt jön a dícséret) örök hála Degrának, aki sikeresen megoldotta a "két szakasz metszéspontja" nevű koordinátageometriai tételt. Ami, visszanézve, nem is olyan bonyolult, bár nekem az életben nem jött volna össze. Na mindegy :D

Tehát, megoldódott a gond, immáron ki tudjuk számolni, hol találkoznak az egyenesek. S miért jó ez nekünk? Egyszerű: kiszámoljuk a két kék pontunk szakaszának a szakaszfelező pontját (lásd előző postban lévő képet) majd megnézük, hogy az adott vonal és a kék pontok közötti vonal (a piros vonal) metszéspontja eléggé közel van-e. Ha igen, akkor pezsgőt bontunk, és megvan a poligom első oldala. (A pezsgőbontás megvolt már, mert működik, már csak le kell programozni).

Idáig jutottam, folytatás következik, remélem a napokban, mert ma megint lustálkodtam :S